A kung-fu kialakulásáról több legenda is létezik, a történelmi adatok szerint, a kung-fu valójában ősi indiai harcművészetektől származtatható, és körülbelül 4000 éve jelent meg Kínában. A szó jelentése meglepő lehet a nyugatiak számára, hisz nincs több köze a verekedéshez, mint a festészetnek vagy az építészetnek. Így hangzik: Az előre eltervezett munka elvégzése, s a hosszú, kitartó munka eredménye és annak tökéletesítése. Ha például egy festő eltervezi, hogy lefest egy hegyet, és ez hosszan tartó kemény munkájába kerül, és befejezi, akkor ez is kung-fu. Kínában a harcművészeteket a Wu Shu szóval illetik. A kung-fu egy általános kifejezés, jelentése egy művészet mesteri fokon való űzése.
Szó szerinti fordítása: kung teljesítést, véghezvitelt, fu erőfeszítést jelent (ügyes ember). A kínai harci művészetek összefoglaló neve: Wu shu (jelentése katonai technikák, harci játék), bár az utolsó évtizedekben a kung-fu megnevezés is elfogadottá vált. Jelenleg a Wu shu akrobatikus mozgásokra épül, amelyeket különböző harcművészeti stílusokból válogattak össze. A kínai harci művészetek elemei legkorábbi írásos emlékei a legendás Sárga Császárra vezethetők vissza az i.e. 3-ik évezred első felében. A taoisták szerint a harcművészetek mindig is léteztek.
A harcművészet rendszerben való oktatásának kialakulása a Shaolin-kolostorban történhetett. Shaolin jelentése (Sil Lum) ’kis erdő’.
A név arra a helyre utal, ahol az első kolostort építették i.sz. 495-ben Ba-to indiai szerzetesnek. Shaolin egyik fő központja Honan tartományban Denfeng városa mellett található. Kezdetben a császárság támogatását élvezi. Shaolinban szerzetesek éltek, akik elsősorban vallással foglalkoztak. A vallás gyakorlása igen sok meditációval járt, akér napi 4-5 órán keresztül mozdulatlanul meditáltak, ezért igen legyengültek. Fizikai erejük megőrzése érdekében különböző mozgásformákat gyakoroltak, alakítottak ki. Shaolinban rövid idő alatt bizonyos értékek is felhalmozódtak, hiszen ebben a korban ez a hely volt a tudomány és műveltség központja is, ezért rablótámadások célpontjává vált. Így a szerzetesek rákényszerültek, hogy egy olyan küzdésrendszert fejlesszenek ki, amellyel meg tudják védeni magukat.
Így alakult ki a shaolini küzdésrendszer, amely jelentős részben az állatvilág harci mozgásának és küzdés-technikájának gondos megfigyeléséből alakult ki. Így keletkezett az öt legrégibb „stílus” irányzat az öt ököl formáció:
- sárkány - kígyó - tigris - leopárd - daru -
